Amerigo Tot (1909 - 1984)
Életrajz
Életrajz
Amerigo Tot életrajza és művészete
Amerigo Tot (Tóth Imre, 1909–1984) magyar születésű, elsősorban Olaszországban alkotó szobrász és képzőművész volt. Életművében a figurális kisplasztika, az épülethez kapcsolódó monumentális művek, a rajz és a kerámia egyaránt fontos szerepet kapott.
Született: ,
Fehérvárcsurgón. Elhunyt: , Rómában.Név, család és tanulmányok
Tóth Imre 1909. szeptember 27-én született Fehérvárcsurgón; szülei Tóth Imre és Naszályi Zsófia voltak. Családja az 1920-as évek elején Budapestre költözött. A római Skanderbeg-pályázat idején, 1937-ben kezdte használni az Amerigo Tot nevet. Budapesten iparművészeti képzésben részesült; a kutatási kronológia Helbing Ferencet, Leszkovszky Györgyöt és Weichinger Károlyt nevezi meg tanáraiként. A Bauhaus dessaui időszaka 1930–1931 körülre esik. Drezda után 1933-ban Rómába jutott; rövid ideig Angelo Zanellinél tanult, majd ösztöndíjjal a Collegium Hungaricum lakója lett. A korabeli névhasználat és az iskolai adatok további levéltári ellenőrzést igényelnek.
A római kezdetek és a háború évei
Az 1933-as római érkezés után Tot eleinte portrérajzolással és alkalmi munkákkal tartotta fenn magát. Angelo Zanelli osztályában és később a Collegium Hungaricumban a rajz felől a szobrászat felé fordult. A Donatello-művek iránti érdeklődése, a reneszánsz plasztika és az antik formák nyomai a korai domborműveken és portrékon is érzékelhetők. 1937-ben megnyerte az albán Skanderbeg lovasszobrára kiírt pályázatot, de a nagyszabású terv a politikai események miatt nem valósult meg. A második világháborúban az olasz ellenállással kapcsolatban futárfeladatokat végzett. A háborús történetek egyes részletei további levéltári ellenőrzést igényelnek.
Alakok, absztrakció és építészeti lépték
A korai portrék, vallásos domborművek és nőalakok után az 1940-es években az archaikus formák és a Kavicsasszonyok kerültek előtérbe. Az 1950-es évektől szerves és geometrikus formákkal, betonnal, fémdomborművekkel és építészeti megbízásokkal kísérletezett. A római Termini pályaudvar 1953-ra elkészült homlokzati fríze e munkák egyik legismertebb példája. A rajzok, vázlatok, modellek, öntvények és kivitelezett művek eltérő műtárgytípusok; nem tekinthetők automatikusan ugyanannak a példánynak. Vietri sul Maréban kerámiával is foglalkozott, 1971-től a bari Képzőművészeti Akadémián tanított.
A háború utáni műterem és a Kavicsasszonyok
A Via Margutta műtermében az 1940-es évek második felében portrék, ülő és álló alakok, valamint archaikus női figurák készültek. Fischer Évával 1946-ban ismerkedett meg, kapcsolatukat rajzok és történeti fényképek is dokumentálják. A kavicsok által inspirált alakoknál Tot a test tömegét, a sima felületeket és a belső mozgást egyszerűsített formába sűrítette. Az azonos címen ismert változatokat anyag, méret és öntéstörténet szerint kell elkülöníteni. A korszakban domborműveket, irodalmi illusztrációkat és kerámiát is készített; a műtermi rajz önálló alkotás is lehet.
Monumentális művek és anyagkísérletek
Az 1949-ben elnyert római Termini-megbízásból 1953-ra rétegzett, eloxált alumíniumból álló homlokzati fríz született. A bari vásárterület figurális falidíszei, az FAO számára tervezett ajtódíszek, a római Palazzo dello Sporthoz kapcsolódó plasztikák és a későbbi köztéri művek különböző léptékben mutatják Tot építészeti érdeklődését. Az 1950-es és 1960-as években beton, bronz, alumínium, terrakotta és mázas kerámia egyaránt megjelent a munkájában. A Raffaello óceánjáró díszítése, a cosenzai Bandiera-emlékmű, valamint a gödöllői Mag apoteózisa más-más megbízási és kivitelezési folyamatot képvisel. Az előkészítő modell és a megvalósult mű ezért külön leírást igényel.
Művészi közeg és megbízások
Rómában a Via Margutta művészközegéhez tartozott. Eva Fischer festővel hosszú ideig közös életet és alkotói kapcsolatot ápolt. Az olasz háború utáni művészeti élet mellett magyarországi kapcsolatait is fenntartotta. Az FAO római épületéhez, a Palazzo dello Sporthoz és a Szent Péter-bazilika magyar kápolnájához kapcsolódó megbízások mutatják munkájának sokféleségét. A tervek és a megvalósult művek státuszát külön kell ellenőrizni.
Díjak, gyűjtemények és utóélet
A kutatási kronológia szerint 1938-ban Premio per Giovani Artisti díjat, 1946-ban Premio Saint Vincent díjat, 1950-ben a Mostra della Ricostruzione szobrászati díját, 1956-ban egy római mezőgazdasági kiállítás első díját kapta. 1978-ban az Olasz Tudományos Akadémia aranyérmes tagjává választották, 1979-ben magyar állami kitüntetésben részesült. Művei többek között a budapesti Szépművészeti Múzeum és a pécsi Modern Magyar Képtár gyűjteményében szerepelnek. A Pécsett 1978-ban megnyílt állandó bemutató és a Ludwig Múzeum 2009–2010-es kiállítása a változó hazai fogadtatást jelzi. Tot Budapesten, a Farkasréti temetőben nyugszik; síremlékét Melocco Miklós készítette. A Koller Galéria a budavári Táncsics Mihály utca 5. alatt, Tot egykori lakó- és műteremházában emlékszobát tart fenn. [1] [2]
Fogadtatás és kutatás
Tot 1968-ban hosszú távollét után ismét Magyarországra látogatott. Az 1969-es budapesti, tihanyi és debreceni bemutatók, majd az 1978-as pécsi állandó kiállítás ismertté tették itthon. A Ludwig Múzeum 2009–2010-es Párhuzamos konstrukciók című kiállítása az életmű politikai és művészeti kontextusát is vizsgálta. Nemes Péter kutatása 2009 óta szobrokat, rajzokat, fényképeket, sajtóanyagokat és publikációkat rendszerez. Az online címegyezés vagy archív fotó nem pótolja a konkrét tárgy és provenienciája vizsgálatát. [1]
Művek és műtárgypiaci tájékozódás
Tot alkotásai hazai és nemzetközi aukciókon is előfordulnak. Egy konkrét mű megítélésében a technika, a méret, a keletkezés ideje, az öntvény vagy változat azonosítása, az állapot, a proveniencia, a kiállítási és irodalmi adatok számítanak. A történeti fényképek segíthetnek az azonosításban, de egy motívumegyezés önmagában nem igazol egy adott öntvényt. A nyilvános aukciós adatokból általános értéknövekedés vagy egységes ár nem vezethető le.
Rövid életrajzi idővonal
1909: Születés Fehérvárcsurgón.
1920-as évek: Iparművészeti tanulmányok Budapesten.
1930–1931: Bauhaus, Dessau.
1932: Első drezdai önálló kiállítás a kutatási kronológia szerint.
1933–1934: Rómába érkezik; a Collegium Hungaricum ösztöndíjasa lesz.
1937: Az Amerigo Tot név használata a Skanderbeg-pályázat idején.
1943–1945: Az olasz ellenálláshoz kapcsolódó tevékenység.
1946: Megismeri Fischer Évát.
1949–1953: Termini-pályázat és a homlokzati fríz kivitelezése.
1952, 1956, 1962: Velencei biennálés szereplések.
1969: Budapest–Tihany–Debrecen kiállítássorozat.
1971: Tanítani kezd Bariban.
1978: Állandó bemutató nyílik Pécsett.
1983: Felavatják a Mag apoteózisát Gödöllőn.
1984: Halála Rómában.
Amerigo Tot kiállításai
Az alábbi válogatás elkülöníti az életében rendezett bemutatókat, a csoportos szerepléseket és a későbbi megemlékezéseket. Ahol csak a város vagy a megnyitó napja ismert, nem egészítjük ki feltételezett címmel vagy záródátummal.
Posztumusz kiállítások és későbbi bemutatók
2007 – Mappák Rómából
Magyar Képzőművészeti Egyetem, Epreskert, Parthenon-fríz Terem, Budapest
2007. november 13. – december 1. [1]
2007 – Mappák Rómából
Lamberg-kastély, Mór.
2009–2010 – Amerigo Tot – Párhuzamos konstrukciók
Ludwig Múzeum, Budapest
2009. október 9. – 2010. január 3. [2]
2010 – Amerigo Tot (1909–1984): grafikai kamaratárlat és az emlékszoba megnyitása
Koller Galéria, Budapest
2010. szeptember 24. – október 14. [3]
2011 – Talking Artworks
Koller Galéria, Budapest
2011. december 8–23. [4]
2012 – Amerigo Tot és Fischer Éva: Egy szerelem nyomában
Koller Galéria, Budapest
2012. december 6–31. [5]
2020 – A múzeum múzeuma – Amerigo Tot kamaratárlata
Janus Pannonius Múzeum, Modern Magyar Képtár, Pécs
Megnyitó: [8]
2023 – From Rome with Love: studio drawings 1946–48
Koller Galéria, Budapest
2023. február 17. – március 12. [6]
Önálló és életmű-bemutatók életében
1932 – Első önálló kiállítás
Brücke Galéria, Drezda.
1948 – Önálló kiállítás
Róma, szeptember.
1962 – Önálló bemutató a XXXI. Velencei Biennálén
Velence.
1966 – Önálló kiállítás
New York.
1969 – Átfogó kiállítás
Műcsarnok, Budapest; megnyitó: március 24.
1969 – A budapesti bemutató folytatása
Bencés apátság, Tihany; megnyitó: június 22.
1969 – A kiállítássorozat folytatása
Kossuth Lajos Tudományegyetem, Debrecen; megnyitó: október 4.
1970 – A magyarországi kiállítássorozat záró állomása
Szeged, január.
1970 – Új szobrok bemutatója
New York, április.
1973 – Önálló kiállítás
Palermo.
1978 – Állandó Amerigo Tot-bemutató megnyitása
Pécs.
1982 – Utolsó magyarországi kiállítása
Vigadó Galéria, Budapest; március 18. – április 18.
Válogatott csoportos kiállítások
1943: IV. Quadriennale, Róma.
1948: V. Quadriennale, Róma.
1951: VI. Quadriennale, Róma; december.
1952: XXVI. Velencei Biennálé, olasz pavilon.
1955: VII. Quadriennale, Róma; november.
1956: XXVIII. Velencei Biennálé.
1959: VIII. Quadriennale, Róma.
1963: Actualité de la Sculpture, Párizs.
1971: Modern olasz szobrászat, Műcsarnok, Budapest; január. [7]
1978: Kisplasztikai biennálé, Pécs.
További nemzetközi bemutatók
1950: Cím nélkül közölt bemutatók Svájcban, Dániában és Svédországban.
1954: Kiállítás Bolognában.
1962: Cím nélkül közölt bemutató Londonban.
Amerigo Tot – irodalomjegyzék
A jegyzék a jelenleg online azonosított önálló köteteket és kiállítási katalógusokat gyűjti egybe. Nem tekinthető valamennyi folyóiratcikk, újságcikk és könyvfejezet lezárt bibliográfiájának. A hiányzó impresszumadatokat a példányok alapján szükséges kiegészíteni.
1950. Emilio Villa: Sculture e disegni di Tot. Róma: La palma, [3] + 43 oldal. [forrás]
1954. Emilio Villa: Tot. Róma: La palma, 41 + [16] oldal és 32 képtábla. [forrás]
1969. Tot I Tihany I 69. Kulturális Kapcsolatok Intézete, 60 oldal.
1976. Amerigo Tot. Kiadó nincs azonosítva, 136 oldal.
1978. Tot. Carte Segrete, 142 oldal.
1979. Amerigo Tot szobrai: Modern Magyar Képtár, Pécs. Aknai Tamás írta és szerkesztette. Pécs: Janus Pannonius Múzeum, 28 oldal. [forrás]
1982. Amerigo Tot szobrászművész kiállítása a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának kiállítótermében. Szerk. D. Fehér Zsuzsa. Budapest: Vigadó Galéria, [16] oldal. [forrás]
1982. Hárs Éva: Modern művészet a pécsi múzeumokban. 1. Önálló gyűjtemények: Amerigo Tot szobrai, Csontváry Múzeum, Martyn-gyűjtemény, Uitz Múzeum, Vasarely Múzeum. Budapest: Képzőművészeti Kiadó, 30 oldal. [forrás]
1983. Tot – Amerigo Tot. Idegenforgalmi Vállalat, 174 oldal.
2007. Mappák Rómából, kiállítási katalógus. Kiadói adatok és terjedelem ellenőrzendők. [forrás]
2009. Amerigo Tot, 210 oldalas kiadvány. Kiadói adatok ellenőrzendők.
2009. Amerigo Tot. Párhuzamos konstrukciók. Szerk. Kürti Emese és Mélyi József. Budapest: Ludwig Múzeum, 117 oldal; ISBN 978-963-9537-22-4. [forrás]
2012. Siesta. Intézményi kiadás, 40 oldal.
2014. Amerigo Tot – Questing in Italy. Intézményi kiadás, 268 oldal.
2019. Amerigo. Budapest: Európa Kiadó, 360 oldal.
Az 1954-es Tot terjedelmét egy korábbi online jegyzék 100 oldalként közli, míg a múzeumi könyvtár 41 + [16] oldalt és 32 képtáblát ad meg. A 2009-es, 210 oldalas Amerigo Tot kiadványt nem azonosítjuk automatikusan a Ludwig Múzeum külön dokumentált, 117 oldalas katalógusával. Az Amerigo Tot szobrai pécsi katalógusánál a helyismereti bibliográfia [1979]-et és Aknai Tamást adja meg; egy másik online leírás 1978-at és eltérő nevet közöl. A könyvpéldány impresszuma döntheti el az eltérést.
Bibliográfiai adatforrások
Források és adateltérések
Életrajzi források
A budapesti költözés éve a forrásokban 1920 és 1921, az első drezdai kiállításé 1931 és 1932 között eltér. Itt a költözést az 1920-as évek elejére, a kiállítást a részletes kutatási kronológia alapján 1932-re tesszük. A tanári névsorokban Kaesz Gyula és Weichinger Károly neve között is eltérés van; ezt a tanulmányi iratok tisztázhatják.
Kiállítási források
- Magyar Képzőművészeti Egyetem – Mappák Rómából
- Ludwig Múzeum – Párhuzamos konstrukciók
- Koller Galéria – Amerigo Tot, 2010
- Koller Galéria – Talking Artworks, 2011
- Koller Galéria – Egy szerelem nyomában, 2012
- Koller Galéria – From Rome with Love, 2023
- Filmhíradók Online – Modern olasz szobrászat, 1971
- Janus Pannonius Múzeum – A múzeum múzeuma, 2020
