Csergezán Pál (1924 - 1996)

Csergezán Pál – életrajz és művészet

Csergezán Pál (Záhony, 1924. június 28. – 1996. szeptember 30., a kortárs nekrológ szerint) magyar festőművész, grafikus és könyvillusztrátor. Életművében a természet megfigyelése, az állatok mozgása és az elbeszélő erejű rajz kapcsolódik össze. Különösen lovairól, vadállat-ábrázolásairól és Fekete István könyveihez készült illusztrációiról ismert. ^[1][3][5]

Nemzetközi névsorrendben Pál Csergezán, ékezetek nélkül Pal Csergezan néven is szerepel. A névformák ugyanazt az 1924–1996 között élt magyar művészt jelölik; az azonosítást a Bibliothèque nationale de France személyi rekordja is segíti. ^[2]

Eltérő életadatok: a június 28-i születésnapot a Pilisi Parkerdő centenáriumi megemlékezése követi. A BnF 1924. június 6-át, valamint 1996. október 1.-jét és Budapestet adja meg. Muray Róbert 1996-os nekrológja szeptember 30-i halálról ír. A helytörténeti forrás Anna-lakot nevezi meg; a halál pontos helyét és az eltérő dátumokat anyakönyvi dokumentum tisztázhatná. ^[1][2][3][9]

Gyermekkor, tanulmányok és család

Záhonyban született, gyermekéveinek jelentős részét Kisvárdán töltötte. Tizenöt éves korában Budapestre került, és mintegy három évig építészeti irányú iparművészeti képzésben vett részt. A háború végén katonaként a frontra került, majd szovjet hadifogságba esett. A Szumihoz kapcsolódó életrajzi beszámolók szerint ekkor ismerkedett meg közelebbről az orosz természetfestészettel. 1948-ban tért haza. ^[4][5][9]

A Magyar Képzőművészeti Főiskolán grafikát tanult, és 1953-ban diplomázott. Mesterei Ék Sándor, Barcsay Jenő és Kádár György voltak. A tanulmányok kezdetét több életrajz 1950-re teszi, Muray kortárs visszaemlékezése viszont 1948-as felvételt említ. Ugyanez a nekrológ házasságáról és két fiáról is beszámol. ^[3][4]

Grafika, könyvillusztráció és szerkesztői munka

Pályakezdőként tankönyveket, ismeretterjesztő és ifjúsági kiadványokat illusztrált. Dolgozott a Nők Lapja, az Ország-Világ és a Magyar Vadász számára; később a Nimród meghatározó illusztrátora és művészeti vezetője lett. Könyvrajzai, folyóiratképei, diafilmjei és képes történetei széles olvasóközönséghez jutottak el. ^[3][5]

Fontos illusztrációs munkái közé tartozik Kittenberger Kálmán A Kilimandzsárótól Nagymarosig című könyve (1956), Bársony István Erdőn, mezőn című kötete (1962), valamint Fekete István Vuk (1965) és Hú (1966) című műveinek illusztrált kiadása. A Lutra Móra-féle 2022-es kiadása szintén az ő rajzait közli. A könyvek első megjelenésének éve nem minden esetben azonos az általa illusztrált kiadás évével. ^[5][7]

Témák, technikák és művészi szemlélet

Rajzain és festményein a ló, a szarvas, a vaddisznó, a róka és a madárvilág visszatérő motívum. Az állatot rendszerint élőhelyével együtt ábrázolja: erdő, hó, köd, vízpart és változó fény alakítja a jelenetet. A lótanulmányok mellett halászok, falusi jelenetek és tájak is helyet kapnak munkásságában. Megfigyelésre épülő, realista természetábrázolásában az anatómiai pontosság és a mozgás elevensége különösen fontos. ^[4][5]

Olajfestményei mellett rajzokat, rézkarcokat, akvarelleket és gouache-képeket készített. Grafikáiban a határozott vonal, festészetében a táj hangulata és színvilága kerül előtérbe. Muray Paál Lászlót, Szinyei Merse Pált és Benczúr Gyulát említi magyar előképeiként. A „vadászfestő” elnevezés a témakörére utal; a későbbi életrajzi beszámolók szerint maga nem vadászott. ^[3][5][9]

Utazások és művészi kapcsolatok

Egy ideig Németországban élt és dolgozott. 1971-ben Abdorreza Pahlavi herceg, Mohammad Reza Pahlavi sah testvére meghívására Iránban tanulmányozta és ábrázolta a lovakat, a vadállatokat és a tájat. László Studinka 1978-ban, a Nimródban közölt emlékezése alapján a személyes meghívás jól dokumentálható; az „udvari festő” megnevezésből nem következik igazolt hivatalos kinevezés. ^[5]

Magyarországon Gemenc, Gyulaj és a Budakeszi–Telki közötti erdővidék biztosított számára megfigyelési és munkalehetőséget. 1985-től a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács (CIC) kulturális bizottságához tartozott; az 1994-ben alakult Altamira Egyesület első elnöke lett. ^[3][4][5]

Díjak és elismerések

Utolsó évek, emlékezet és gyűjtemények

Utolsó éveiben Telki és a környező erdők meghatározó szerepet játszottak életében. A helytörténeti beszámoló szerint Anna-lak volt a halál helye; ez a Budakeszi és Telki közötti erdővidéki helyszín a BnF Budapest adatával eltérően szerepel a forrásokban. Hamvait az Anna-laki vadászház közelében helyezték el. Emlékét az 1997-ben létrehozott Csergezán Pál Alapítvány, a róla elnevezett művészeti elismerés és a Nagy-Kopasz kilátója is őrzi. ^[2][3][4][9]

A könyvillusztrációk új kiadásai és a későbbi emlékkiállítások a grafikai életmű jelentőségére is ráirányították a figyelmet. Vaski László magángyűjteményének anyaga Sopron és Keszthely után 2026-ban a gyenesdiási Festetics Imre Élményközpont állandó bemutatójába került. Ez kiállítási elhelyezést igazol, önmagában nem közgyűjteményi tulajdont vagy a teljes hagyaték átvételét. Telki önkormányzati beszámolója 2019-ben a Kodolányi János Közösségi Ház és Könyvtárnak ajándékozott grafikákat is említ; teljes, ellenőrzött közgyűjteményi jegyzék nem áll rendelkezésre. ^[7][8][10]

Helye a műkereskedelemben

Munkái magyar és nemzetközi műkereskedelmi forgalomban is megjelennek. Egy mű megítélésénél a technika, a kidolgozás, az állapot, a szignó, a dokumentált származás és a kiállítási előélet együtt számít. Különösen a saját kezű rajz, az eredeti nyomat és a reprodukció megkülönböztetése fontos. Az E.A., próba és színpróba jelölések önmagukban nem igazolnak meghatározott értéket vagy értéknövekedést.

Irodalom és kutatási alapok

A pálya értelmezéséhez alapvető Muray Róbert kortárs nekrológja a Magyar Vadászlap 1996. novemberi számában, a 6. oldalon. Későbbi összefoglaló a 2018-ban megjelent, háromnyelvű CSERGEZÁN emlékalbum. A centenáriumi életrajzok és az illusztrált könyvek konkrét kiadásainak adatai együtt használhatók; a különböző források nem minden részletben egyeznek. ^[3][5][7][8]

Források

1. Pilisi Parkerdő: centenáriumi megemlékezés (2024).
2. Bibliothèque nationale de France: személyi rekord és eltérő életadatok.
3. Muray Róbert: Csergezán Pál nekrológja. Magyar Vadászlap, 1996/11, 6. o. (PDF).
4. Telki: életrajzi és emlékezetpolitikai összefoglaló (PDF).
5. Velkei Tamás: centenáriumi pályakép és az iráni utazás forrásai. Képmás, 2024.
6. Hivatalos természetvédelmi kitüntetési jegyzék: Pro Natura emlékplakettek, 1993.
7. Fekete István: Lutra. Móra, 2022; kiadói beleolvasó, impresszum (PDF).
8. Telki: 2019-es kiállítás, grafikaadomány és a 2018-as CSERGEZÁN emlékalbum.
9. Budakeszi Hírmondó: helytörténeti életrajz és Anna-lak, 2020.
10. Keszthelyi Televízió: Vaski László gyűjteményének állandó bemutatása, 2026.
11. Keszthelyi Televízió: az 1982-es német kitüntetés későbbi említése, 2025.
12. Magyar Wikipédia: a Pro Cultura Venationis emlékplakett 1996-os keltezése; másodlagos adat.

Ellenőrzés: 2026. október 7.

Csergezán Pál – kiállítások és későbbi megemlékezések

Válogatás, nem teljes kiállításjegyzék. Az eredeti címeket megtartjuk; ahol önálló kiállításcím nem ismert, ezt jelezzük. A közölt időpontok kizárólag az adott eseményhez kapcsolható adatok. A múzeumi bemutatás nem bizonyítja a művek közgyűjteményi tulajdonát.

Posztumusz kiállítások és későbbi megemlékezések

Egyéni és közös kiállítások a művész életében

Válogatott csoportos kiállítások

További nemzetközi bemutatók

Források

1. Pintér János: A múzeum kiállításai az alapítástól napjainkig. In: Szabó Loránd (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum 90 éve. 1986, 60. és 64. o. (PDF).
2. Magyar Wikipédia: másodlagos életrajzi és kiállítási adatok.
3. Képmás: későbbi pályakép; az 1975-ös párizsi bemutató.
4. Muray Róbert: kortárs nekrológ. Magyar Vadászlap, 1996/11, 6. o. (PDF).
5. Madártávlat, 1994/5, 16. o.: Megalakult az Altamira Egyesület; az első bemutató meghirdetése (PDF).
6. Gyulaj Zrt.: a 2018-as FeHoVa-emlékkiállítás és a külföldi bemutatók visszatekintése.
7. Telki: a 2019-es kiállítás önkormányzati beszámolója.
8. HUNGEXPO: FeHoVa 2024 program (PDF). HUNGEXPO: a megvalósult centenáriumi bemutató beszámolója.
9. Koller Galéria: A vadvilág festője, 2024; saját kiállítási archívum.
10. SopronMédia: Csergezán 100, megnyitó és konferencia, 2024.
11. Keszthelyi Televízió: kiállítási beszámoló, 2025. április 15.
12. Festetics Imre Élményközpont: a 2026-os megnyitó meghirdetése. Vadászlap: a megnyitó eltérő dátuma, 2026. Keszthelyi Televízió: az állandó bemutató megvalósulása, 2026.
13. Telki: a kilátó átadásának adata (PDF).

Ellenőrzés: 2026. október 7.