Csergezán Pál (1924 - 1996)
Életrajz
Életrajz
Csergezán Pál (Záhony, – , a kortárs nekrológ szerint) magyar festőművész, grafikus és könyvillusztrátor. Életművében a természet megfigyelése, az állatok mozgása és az elbeszélő erejű rajz kapcsolódik össze. Különösen lovairól, vadállat-ábrázolásairól és Fekete István könyveihez készült illusztrációiról ismert. [1][3][5]
Nemzetközi névsorrendben Pál Csergezán, ékezetek nélkül Pal Csergezan néven is szerepel. A névformák ugyanazt az 1924–1996 között élt magyar művészt jelölik; az azonosítást a Bibliothèque nationale de France személyi rekordja is segíti. [2]
Eltérő életadatok: a június 28-i születésnapot a Pilisi Parkerdő centenáriumi megemlékezése követi. A BnF , valamint -jét és Budapestet adja meg. Muray Róbert 1996-os nekrológja szeptember 30-i halálról ír. A helytörténeti forrás Anna-lakot nevezi meg; a halál pontos helyét és az eltérő dátumokat anyakönyvi dokumentum tisztázhatná. [1][2][3][9]
Záhonyban született, gyermekéveinek jelentős részét Kisvárdán töltötte. Tizenöt éves korában Budapestre került, és mintegy három évig építészeti irányú iparművészeti képzésben vett részt. A háború végén katonaként a frontra került, majd szovjet hadifogságba esett. A Szumihoz kapcsolódó életrajzi beszámolók szerint ekkor ismerkedett meg közelebbről az orosz természetfestészettel. 1948-ban tért haza. [4][5][9]
A Magyar Képzőművészeti Főiskolán grafikát tanult, és 1953-ban diplomázott. Mesterei Ék Sándor, Barcsay Jenő és Kádár György voltak. A tanulmányok kezdetét több életrajz 1950-re teszi, Muray kortárs visszaemlékezése viszont 1948-as felvételt említ. Ugyanez a nekrológ házasságáról és két fiáról is beszámol. [3][4]
Pályakezdőként tankönyveket, ismeretterjesztő és ifjúsági kiadványokat illusztrált. Dolgozott a Nők Lapja, az Ország-Világ és a Magyar Vadász számára; később a Nimród meghatározó illusztrátora és művészeti vezetője lett. Könyvrajzai, folyóiratképei, diafilmjei és képes történetei széles olvasóközönséghez jutottak el. [3][5]
Fontos illusztrációs munkái közé tartozik Kittenberger Kálmán A Kilimandzsárótól Nagymarosig című könyve (1956), Bársony István Erdőn, mezőn című kötete (1962), valamint Fekete István Vuk (1965) és Hú (1966) című műveinek illusztrált kiadása. A Lutra Móra-féle 2022-es kiadása szintén az ő rajzait közli. A könyvek első megjelenésének éve nem minden esetben azonos az általa illusztrált kiadás évével. [5][7]
Rajzain és festményein a ló, a szarvas, a vaddisznó, a róka és a madárvilág visszatérő motívum. Az állatot rendszerint élőhelyével együtt ábrázolja: erdő, hó, köd, vízpart és változó fény alakítja a jelenetet. A lótanulmányok mellett halászok, falusi jelenetek és tájak is helyet kapnak munkásságában. Megfigyelésre épülő, realista természetábrázolásában az anatómiai pontosság és a mozgás elevensége különösen fontos. [4][5]
Olajfestményei mellett rajzokat, rézkarcokat, akvarelleket és gouache-képeket készített. Grafikáiban a határozott vonal, festészetében a táj hangulata és színvilága kerül előtérbe. Muray Paál Lászlót, Szinyei Merse Pált és Benczúr Gyulát említi magyar előképeiként. A „vadászfestő” elnevezés a témakörére utal; a későbbi életrajzi beszámolók szerint maga nem vadászott. [3][5][9]
Egy ideig Németországban élt és dolgozott. 1971-ben Abdorreza Pahlavi herceg, Mohammad Reza Pahlavi sah testvére meghívására Iránban tanulmányozta és ábrázolta a lovakat, a vadállatokat és a tájat. László Studinka 1978-ban, a Nimródban közölt emlékezése alapján a személyes meghívás jól dokumentálható; az „udvari festő” megnevezésből nem következik igazolt hivatalos kinevezés. [5]
Magyarországon Gemenc, Gyulaj és a Budakeszi–Telki közötti erdővidék biztosított számára megfigyelési és munkalehetőséget. 1985-től a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács (CIC) kulturális bizottságához tartozott; az 1994-ben alakult Altamira Egyesület első elnöke lett. [3][4][5]
Utolsó éveiben Telki és a környező erdők meghatározó szerepet játszottak életében. A helytörténeti beszámoló szerint Anna-lak volt a halál helye; ez a Budakeszi és Telki közötti erdővidéki helyszín a BnF Budapest adatával eltérően szerepel a forrásokban. Hamvait az Anna-laki vadászház közelében helyezték el. Emlékét az 1997-ben létrehozott Csergezán Pál Alapítvány, a róla elnevezett művészeti elismerés és a Nagy-Kopasz kilátója is őrzi. [2][3][4][9]
A könyvillusztrációk új kiadásai és a későbbi emlékkiállítások a grafikai életmű jelentőségére is ráirányították a figyelmet. Vaski László magángyűjteményének anyaga Sopron és Keszthely után 2026-ban a gyenesdiási Festetics Imre Élményközpont állandó bemutatójába került. Ez kiállítási elhelyezést igazol, önmagában nem közgyűjteményi tulajdont vagy a teljes hagyaték átvételét. Telki önkormányzati beszámolója 2019-ben a Kodolányi János Közösségi Ház és Könyvtárnak ajándékozott grafikákat is említ; teljes, ellenőrzött közgyűjteményi jegyzék nem áll rendelkezésre. [7][8][10]
Munkái magyar és nemzetközi műkereskedelmi forgalomban is megjelennek. Egy mű megítélésénél a technika, a kidolgozás, az állapot, a szignó, a dokumentált származás és a kiállítási előélet együtt számít. Különösen a saját kezű rajz, az eredeti nyomat és a reprodukció megkülönböztetése fontos. Az E.A., próba és színpróba jelölések önmagukban nem igazolnak meghatározott értéket vagy értéknövekedést.
A pálya értelmezéséhez alapvető Muray Róbert kortárs nekrológja a Magyar Vadászlap 1996. novemberi számában, a 6. oldalon. Későbbi összefoglaló a 2018-ban megjelent, háromnyelvű CSERGEZÁN emlékalbum. A centenáriumi életrajzok és az illusztrált könyvek konkrét kiadásainak adatai együtt használhatók; a különböző források nem minden részletben egyeznek. [3][5][7][8]
Ellenőrzés: 2026. október 7.
Csergezán Pál – életrajz és művészet
Gyermekkor, tanulmányok és család
Grafika, könyvillusztráció és szerkesztői munka
Témák, technikák és művészi szemlélet
Utazások és művészi kapcsolatok
Díjak és elismerések
Év
Elismerés
Forrás és megjegyzés
1982
Német vadászati művészeti elismerés
A későbbi életrajzok nagydíjat, a kortárs nekrológ kulturális díjat említ. A Monte-Carlo-i díjként is közölt adat viszonya ehhez nem tisztázott; két külön díj nem igazolható. [3][11]
1993
Pro Natura emlékplakett
A hivatalos kitüntetési jegyzék szerint emlékplakett; nem a Pro Natura-díj kategóriája. [6]
1995
Hubertus Kereszt, arany fokozat
Az évszámot a kortárs nekrológ közli. [3]
1996 (másodlagos adat)
Pro Cultura Venationis emlékplakett
Az évet a másodlagos életrajzi összesítés közli; Telki összefoglalója évszám nélkül említi az elismerést. [4][12]
Nem ismert
Munka Érdemrend; Nimród Érem
A kortárs nekrológ említi; az adományozás éve nincs megadva. [3]
Utolsó évek, emlékezet és gyűjtemények
Helye a műkereskedelemben
Irodalom és kutatási alapok
Források
Kiállítások
Válogatás, nem teljes kiállításjegyzék. Az eredeti címeket megtartjuk; ahol önálló kiállításcím nem ismert, ezt jelezzük. A közölt időpontok kizárólag az adott eseményhez kapcsolható adatok. A múzeumi bemutatás nem bizonyítja a művek közgyűjteményi tulajdonát.
Ellenőrzés: 2026. október 7.
Csergezán Pál – kiállítások és későbbi megemlékezések
Posztumusz kiállítások és későbbi megemlékezések
Év
Kiállítás, helyszín és időpont
2006
A Csergezán Pál-kilátó átadása
Nagy-Kopasz, Budai-hegység
Emlékezeti esemény, nem képzőművészeti kiállítás. [13]
2018
Csergezán Pál Emlékkiállítás, FeHoVa
Budapest, HUNGEXPO
–
A rendezvényen belüli emlékkiállítás. [6]
2019
Csergezán Pál kiállítása; külön cím nem közölt
Telki, Kodolányi János Közösségi Ház és Könyvtár
–
Önkormányzati beszámoló alapján. [7]
2024
Centenáriumi bemutató a 30. FeHoVa keretében; külön cím nem közölt
Budapest, HUNGEXPO
–
A szervező programja és utólagos beszámolója igazolja. [8]
2024
A vadvilág festője – évfordulós tárlat
Budapest, Koller Galéria
–
A saját kiállítási archívum adatai alapján. [9]
2024
Csergezán 100 – emlékkiállítás és konferencia
Sopron, Esterházy Palota, Erdészeti Múzeum
Megnyitó: ; pontos zárónap nem közölt
Vaski László és Paller Attila anyagából; kurátor: Kőhalmy Tamás. [10]
2025
Grafikai emlékkiállítás; külön cím nem közölt
Keszthely, Vadászati Múzeum
-én már látogatható; -ig
Vaski László gyűjteménye. Az április 15-i dátum a beszámoló kelte, nem igazolt megnyitónap. [11]
2026
Állandó grafikai kiállítás; külön cím nem közölt
Gyenesdiás, Festetics Imre Élményközpont, Természet Háza
2026 márciusától, állandó bemutató
A szervező -ét hirdette meg; a sajtó -i megnyitóról ír. A két időpont viszonya nincs tisztázva. [12]
Egyéni és közös kiállítások a művész életében
Év
Kiállítás, helyszín és időpont
1969
Első önálló tárlat a későbbi életrajzok szerint; cím nem közölt
Budapest, galériabemutató
Pontos időtartam nem ismert
Másodlagos életrajzi adat. [2]
1976
Csergezán Pál kiállítása; külön cím nem közölt
Budapest, Magyar Mezőgazdasági Múzeum
Pontos időtartam nem ismert
A múzeum 1986-os intézménytörténetében szerepel. [1]
1980-as évek
Találkozás a természettel
Budapest, Magyar Mezőgazdasági Múzeum
Pontos időtartam nem ismert
Az intézménytörténet évszám nélkül kapcsolja a címet Csergezánhoz. A másodlagos életrajzok 1984-es múzeumi adatát nem lehet biztosan ehhez a címhez rendelni. [1][2]
Válogatott csoportos kiállítások
Év
Kiállítás, helyszín és időpont
1994
a TERMÉSZET és mi – az Altamira Egyesület első csoportos bemutatója
Budapest, galériabemutató
–
A korabeli meghirdetés alapján; Csergezán részvételét Muray nekrológja is rögzíti. [4][5]
További nemzetközi bemutatók
Év
Kiállítás, helyszín és időpont
1975
Csergezán Pál műveinek bemutatója; cím nem közölt
Párizs, Musée de la Chasse et de la Nature
Pontos időtartam nem ismert
A későbbi pályakép szerint. [3]
Nem ismert
További egyéni bemutatók; címek nem közöltek
München, Springe, Köln, Monte-Carlo és London
Évszámok és időtartamok nem tisztázottak
Muray München és Springe vadászati múzeumait is említi; a többi város életrajzi és intézményi visszatekintésekben szerepel. Az események időrendje nem rekonstruálható. [4][6]
Források
